Hogyan befolyásolja az LDL és a HDL az érelmeszesedés folyamatát?

Follow

A tisztánlátás kedvéért egy rövid ismétléssel kezdem. Az LDL (a leginkább koleszterinben gazdag) lipoporotein. Ha túl sok időt tölt a keringésben, hajlamossá válik az oxidációra.

Az LDL köpeny részében lévő többszörösen telítetlen zsírsavakat szabadgyökök károsítják, majd a folyamat tovább terjedésével a köpeny fehérjéi is sérülnek, végül a mag zsírsav részecskéi is.

Mi történik az oxidált LDL részecskével?

Miután az LDL oxidálódik, képessé válik a verőér falába történő invázióra, főleg azokon a területen, ahol a véráramlás örvénylővé válik (turbulencia). Ezek a pontok főként ott találhatóak, ahol az érrendszer nem egyenes vagy elágazik. Ezek a területek a nagy molekulák számára könnyebben átjárhatóak. Az oxidált LDL részecskék magukhoz vonzzák az immunrendszer részeként működő, az érfal épségéért felelős fehérvérsejteket (monocyták/makrofágok). Ez a mozzanat az első lépcsője annak a gyulladásos folyamatsornak, amely végül az instabil érfali plakk kialakulását eredményezi. Ez az alapja az “oxidált LDL okozta érelmeszesedés” elméletnek.

Mit csinál a HDL?

Számos közlemény foglalkozik a „fordított koleszterin szállítás” mechanizmusával, mely szerint a HDL kivonja a verőér falából a koleszterint, de a HDL molekulának ezen túlmenően érvédő szerepet is tulajdonítanak antioxidáns és gyulladás-csökkentő képességei révén.

Mi az a Lipoprotein “a” vagy Lp(a)?

A Lipoprotein “a”, rövidítve Lp(a), gyakorlatilag az LDL egy kisebb származéka. A Lp(a) a verőerek plakkjaiban található, az érelmeszesedés erős, független kockázati tényezője. A 80-as évek végén közzétett feltételezés szerint az Lp(a) a vér alvadását gátló egyik enzim blokkolásával elősegíti a vérrögképződést.

A legújabb kutatások szerint gyakorlatilag az összes, oxidált foszfolipidet tartalmazó LDL kapcsolatban van az Lp(a)-val. Ezen felül az oxidált LDL közvetlenül oxidált foszfolipideket ad át a köpeny részből az Lp(a) molekulának. Így az Lp(a) az LDL-köpeny oxidációs állapot-jelzőjének tartható, bár az is valószínű, hogy az Lp(a) a sejtek hártyájából is vesz fel oxidált foszfolipid molekulákat (például a verőerek belső falának sejtjeiből).

Az LDL-Receptor (LDL-R) jelentősége az érbetegség kialakulásában

A korábbi bejegyzésekben láttuk, hogy minél tovább marad az LDL a keringésben és minél később kerül eltávolításra az LDL-receptor segítségével, annál nagyobb az esélye, hogy oxidatív átalakuláson megy át és plakk-képző tulajdonságúvá válik. Ezt is figyelembe véve az érelmeszesedés folyamatának hátterében TÖBB mechanizmus állhat:

1. A túl sok LDL a vérkeringésben egyszerűen „túltölti” a finoman szabályozott lipoprotein körforgást. Ezt gyakorlatilag elhízásban és az úgynevezett metabolikus tünetegyüttesben látjuk, ahol a zsírszövet tartós zsírsav kibocsátása miatt a vér triglicerid-szintje megemelkedik; magas LDL, VLDL, IDL szintek mellett alacsony HDL jellemző a kórfolyamatra.

2. A keringési rendszer magas oxidatív terhelése: pl. dohányosokban, elhízásban és metabolikus tünetegyüttesben, mozgásszegény életmód, érrendszeri kondíció hiánya esetén, TRANSZ-zsírsavakban és oxidált többszörösen telítetlen omega-6 zsírsavakban gazdag étrend kapcsán; omega-3 zsírokban, természetes antioxidánsokban szegény étrendnél; magas vérnyomásban és cukorbetegségben szenvedőknél.

3. A májsejtek alacsony LDL-receptor száma vagy alacsony aktivitása (öröklött magas koleszterinszint és az úgynevezett PCSK9 gén eltérései). Ha az LDL-receptor működése zavart szenved, lelassul az LDL eltávolítása a keringésből, ezzel több ideig lesz kitéve az oxidatív hatásoknak és hosszabb ideig képes az érfalkárosító-hatás kifejtésére. Az LDL felületén lévő apoB100 fehérje hibás, károsodott szerkezete is csökkenti az LDL-receptor hatékonyságát annak ellenére, hogy az LDL-receptor szerkezete normális. Ellenkezőleg, a PCSK9 gén olyan eltérései, amelyek az LDL-receptorok számának növekedéséhez vezetnek, jelentősen csökkentik az érbetegség kockázatát.

4. Az LDL termelődését más hormonrendszerek is befolyásolják és hozzájárulnak az LDL szint emelkedéséhez és oxidációjához. Alacsony pajzsmirigy hormon szint, magas ösztrogén (női hormon) szint (elhízás/metabolikus tünetegyüttes) és emelkedett mellékvesekéreg-hormon szint is társulhat magas LDL szinttel.

Összefoglalva:

1. Láthatjuk, hogy az ÖSSZ-koleszterin szint mérése önmagában gyenge előrejelzője a verőérbetegség kialakulásának.

2. Világos, hogy az LDL a meghatározó molekulája az érelmeszesedés elindulásának. Emellett az immunsejtek természetes reakciója, hogy az érfal épségét biztosítsák, egy gyulladásos folyamatot indít el, amely az érfali plakk kialakulásához és instabilitásához vezet.

3. Egyértelmű, hogy a koleszterin FŐ szállítója az LDL molekula, az LDL-koleszterin magas szintje igen erős jelzője az érbetegségnek.

4. Ezek a jelenségek kiegészülhetnek alacsony HDL szinttel járó kórállapotokkal.

5. A magas triglicerid szint általában magas VLDL és IDL szinttel jár, bár ezeket rutinszerűen nem mérjük. Magas triglicerid szint esetén gyakran látunk alacsony HDL szinteket, és ha a teljes koleszterinszintből kivonjuk a HDL értékét, megkapjuk a „nem-HDL” frakciót. Ez jól képviseli az ÖSSZES plakk-képző képességű lipoprotein szintjét és így szintén jó előrejelzője a verőérbetegségeknek.

6. Minél inkább oxidálódik az LDL, annál kisebbé és sűrűbbé válik (úgynevezett B-típusú LDL), szemben az A-típusú LDL molekulával (nem oxidált, lebegőképes, nagy bolyhos LDL), ez utóbbi csak minimális plakk-képző tulajdonságú, míg a B-típus erősen plakk-képző típus.

7. Különösen JÓ értékelési lehetőség a „teljes” ér-rizikó meghatározására az apoB fehérje szintjének mérése, mert ez a fehérje az összes káros hatású lipoproteinben megtalálható (LDL + VLDL + IDL).

A megismert mechanizmusokból adódik, hogy miként lehet ezeket a jelenségeket gyógyszeresen befolyásolni. Ezekről későbbi bejegyzésekben részletesen szó lesz, itt rövid összefoglalását adom a lehetőségeknek:

1. A statinok a májsejtek koleszterin-szintézisének meghatározó enzimét gátolják, ezáltal csökkentik a májsejtek koleszterin tartalmát. A májsejtek ezt a folyamatot úgy érzékelik, hogy a szervezetben kevés a koleszterin, ezért megnövelik a sejtfelszíni LDL-receptorok számát. Több koleszterint vonnak ki így a keringésből és megnövelik a májsejt koleszterin tartalmát. A folyamat eredményeként a keringő LDL molekulák száma csökken, a maradék kevesebb ideig tartózkodik a vérkeringésben, így kevesebb ideig lesz kitéve az oxidatív károsodásnak.

2. A PCSK9 gátlók szintén növelik a májsejtek felszínén az LDL-receptorok számát, alacsonyabb vér LDL szintet eredményezve csökkentik az érbetegség kockázatát.

3. Az ezetimib nevű molekula a bélhámsejtek felszínén gátolja a koleszterin felszívódását, így csökkenti a kilomikronokba jutó koleszterin és koleszterin-észter mennyiséget, ez végül kevesebb LDL képződéséhez vezet.